Érett-e a dinnye?
Ez a kérdés rendkívül sok embert foglalkoztat ilyenkor, nyáron. Valamire való helyen az eladó készségesen segít a szemmel láthatólag tanácstalan vevőnek, és megmutatja, hogyan kell megkongatni a dinnyét, elmagyarázza, mit kell(ene) hallani, majd a kedves vevő rácsap két-három másik darabra, véletlenszerűen kiválaszt egyet, széles vigyorral hazaviszi, majd a legközelebb már ő osztja az észt a többi vásárlónak a piacon.
Amikor kisgyerek voltam, az alföldi piacokon még lékelték a dinnyét, kóstolás végett. Ha jó volt, a vevő úgyis elvitte, ha rossz... Kongani ugyanis akkor is tud, ha túlérett, poshadt, komposztra való hulladék.
Kongatással megállapítani egy dinnyéről, hogy jó-e, épp annyira alapos döntés, mint rácsapni egy nő fenekére, és az alapján megmondani, hogy milyen lehet az ágyban.
